A Kreatív műhely egyéniségei
A Ventoscala kreatív műhelyének egyéniségei neves zenekarok szólistái, akik azért csatlakoztak a Ventoscalahoz, hogy itt kiélhessék kreativitásukat, megvalósíthassák zenei elképzeléseiket. Ők képezik a zenekar kreatív erejét, és álmodják újra a koncerteken megszólaltatott darabokat, műveket. A kreatív csapat a folyamatos megújulás, és friss művészeti koncepció felelőse.
Bodó Antónia
hegedűművész
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Halász Ferenc és Kovács Dénes osztályába jártam, ahol Summa cum laude diplomával végeztem. A kamarazene nagyon fontos szerepet tölt be az életeben.
Pályám során több versenygyőzelmet is szereztem vonósnégyessel és vonóstrióval.
Az Akadémia Vonósnégyessel a világ számos országában felléptem, többek között Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Indonéziában.
Koncertmesterként részt vettem a Jeunesses Musicales World Orchestra munkájában, ahol a Berlini Filharmonikusok művészeivel zenéltem együtt. A Verbier Fesztivál résztvevőjeként számos világhírű karmester úgy, mint Sir Neville Mariner, Kurt Masur, keze alatt dolgoztam szólamvezetőként és koncertmesterként,
A Budapesti Fesztiválzenekar tagjaként a világ legnagyobb koncerttermeiben és fesztiváljain koncerteztem, többek között a new yorki Carnegie Hall, Linkoln Center, a londoni Royal Albert Hall, vagy a Milánói Scala termeiben
A Ventoscala különleges és érdekes, mert kortárs műveket ismerek meg, és csodálatos kamarapartnerekkel zenélhetek együtt.
Bujtor Balázs
hegedűművész
Több évtizedes koncertmesteri tapasztalatomat az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekar, a pécsi Pannon Filharmonikus Zenekar és saját együttesem, a Hungarian Studio Orchestra első hegedűseként szereztem. Rendszeresen részt veszek a Budapesti Fesztiválzenekar itthoni és külföldi hangversenyein. Zenekari munkám mellett kamarazenészként is számos koncertet adok. A Ventoscala Sinfonietta az a közeg, ahol kreativitásom, humorom a leginkább megnyilvánulhat, és kibontakoztathatom legmerészebb zenei ötleteimet is.
Dobszay-Meskó Ilona
művészeti vezető, karmester
A Ventoscala Sinfonietta vezetője vagyok. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés illetve karmesterképző tanszakán végeztem. A Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában 2001-2009 zongorakísérőként dolgoztam, 2006-2014 zeneszerzés főtárgyat tanítottam. 2013-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés tanára, 2016-tól mentortanár vagyok.
Versenygyőzelmeimet magyar és külföldi felkérések követték, így műveim rendszeresen elhangzanak kortárs zenei sorozatokban, az MR3-Bartók Rádióban, és neves előadóművészek önálló hangversenyein Európa-szerte. Hangszeres- és kórusversenyek számára írtam kötelező műveket és zsűriztem is. Kompozícióim Európán kívül Ázsiában és az Egyesült Államokban is számos alkalommal előadásra kerülnek.
Jancsi és Juliska című mesejátékomat szerte az országban játsszák, túl az 50. előadáson már szimfonikus zenekari változatban is.
Ennek sikerén felbuzdulva komponáltam a Fehérlófiát Tarr Ferenc szövegére, aki az eredeti ősi magyar mesét átdolgozta. A Bonbon Matinéval és Lukácsházi Győzővel való együttműködésünk immáron 2012 januárja óta folyamatos.
Vendégkarmesterként eleget tettem a Gödöllői Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Budafoki Dohnányi Zenekar, a Budapesti Operaház Failoni Kamarazenekarának, a Marosvásárhelyi Szimfonikus Zenekar, a Sinfonietta Erudita, az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekar, a Brassai Sámuel Kamarazenekar, a Csíki Kamarazenekar, a Georgius Karamazenekar (Sepsiszentgyörgy) és a Budapesti vonósok meghívásainak. Karmester tanáraim Gál Tamás, Ligeti András, Youri Simonov, Medveczky Ádám és Tihanyi László voltak.
2009-ben egyedüli magyarként jutottam be a világ egyik legnagyobb karmesterversenyének, az 51. Besançoni Nemzetközi Karmesterverseny döntőjébe a legjobb 20 karmester közé, többszáz 35 éven aluli versenyzőből kiválasztva.
2011-ben, 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben a MÁV Szimfonikus Zenekar közreműködésével tartott mesterkurzusaimat 15 országból látogatták a fiatal karmesterek.
Farkas Ferenc
kürtművész-tanár
1990-ben születtem Debrecenben. Zenei tanulmányaimat hat évesen kezdtem a Balmazújvárosi Alapfokú Művészeti Iskolában Bekker Gyulánál. 2004-ben felvételt nyertem a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Szilágyi Pálmánál és Beleznay Tibornál tanultam. 2008-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattam zenei képzésem Ambrus Károlynál és Varga Zoltánnál, ahol művész és művész tanári mester diplomát szereztem. 2010-ben teljes ösztöndíjjal felvételt nyertem az Egyesült Államokba, a Bard College Conservatory of Music egyetemre, ahol Julie Landsman, Julia Pilant, Barbara Jostlein és Jeffrey Lang voltak a tanáraim.
Profi pályafutásomat a MÁV Szimfonikus Zenekarban kezdtem, majd a Magyar Állami Operaházban folytattam. Kisegítőként megfordultam számos magyarországi vezető zenekarban (Budapest Fesztivál Zenekar, Concerto Budapest, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Budapesti Vonósok stb.) Olyan karmesterekkel dolgoztam együtt, mint például Kocsis Zoltán, Kovács János, Csaba Péter, Eötvös Péter, Keller András, Antal Mátyás, Leon Botstein, Kobayashi Ken-Ichiro, Pinchas Steinberg, Dmitrj Kitajenko. Hazai, illetve külföldi versenyeken is megmérettettem magam, ahol számos alkalommal dobogós helyezést értem el. (Bruno, Chieri, Debrecen) 2012-ben az a megtiszteltetés ért, hogy mester kurzust tarthattam a Venezuelai Tachira államban lévő San Huan del Colon városában, ahol több szólókoncertet is adtam. Nem csak zenekari művészként, de kamaramuzsikusként is aktív vagyok. 2019-ben és 2020-ban elnyertem a Fischer Annie Zenei Előadóművészeti Ösztöndíjat.
2017 óta a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerképző Gyakorló Szakgimnázium pedagógusa vagyok. 23 éves korom óta pedig a Nemzeti Filharmonikusok művésze.
Azért szeretek a Ventoscalaban dolgozni, mert ott mindig jóhangulatú, minőségi munka folyik kiváló művész kollegákkal.
Horváth Andrea
fagottművész
A Bartók Konzervatórium és a Zeneakadémia elvégzése után a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fagottosaként bő egy évtized alatt hatalmas zenekari rutinra tettem szert, megismertem a zeneirodalom legismertebb művein kívül a magyar kortárs zene minden irányzatát. 2016-tól a Nemzeti Filharmonikus Zenekar fagottművésze vagyok. Zenekari munkám mellett rengeteg izgalmas kamaraformációban muzsikáltam és muzsikálok a mai napig. Ennek is köszönhető a Ventoscala Sinfoniettába való csatlakozásom.
Horváth Bence
trombitaművész
10 évesen kezdtem trombitálni de akkor még nem tudtam, hogy ebből mi lesz és hogyan, nem készültem zenei pályára. Aztán a Bartók Konzi után felvettek a Zeneakadémiára, ahol Varasdy Frigyes osztályában 1998-ban szereztem diplomát, majd rögtön Németországban kötöttem ki Reinhold Friedrich növendékeként, ami életem egyik legjobb döntésének bizonyult, a mai napig táplálkozom azokból a főtárgy órákból, az együtt gyakorlásokból. Nem szerettem volna kint maradni külföldön, ezért kerestem a lehetőségeket itthon, és rögtön meg is talált a szerencse – felvettek a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarába, ahol 15 évet játszottam első trombitát 1999-től 2014-ig. Az itteni évek meghatározóak voltak zenei fejlődésem szempontjából, megtanultam a zenekari játék fortélyait, rengeteg kortárs zenét játszottam szólóban, kamarában és zenekarban egyaránt. Közben rendszeresen jártam vissza Németországba – a Hamburgi Északnémet Rádiózenekarnál NDR) évekig közreműködtem, mint ahogy a budapesti Fesztiválzenekarnál is később, de szinte az összes kortárs kamara zenekarnál is megfordultam hosszabb – rövidebb ideig, Componensemble, Intermoduláció, UMZE.
2006-ban szereztem DLA fokozatot a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, aminek jelentőségét utólag éreztem igazán. Olyan kiváló, nagytudású mesterek kurzusait látogathattam, ahova rézfúvósok alapképzésben nem juthatnak el, Dobszay László, Komlóssy Katalin, Lantos István, Sáry László, hogy néhány nevet említsek. Ennek egyik kézzelfogható gyümölcse, hogy 2008-tól taníthatok a Debreceni Egyetemen trombita főtárgyat, nagyon szeretem, többek között mert saját magamat is képzem folyamatosan, az ember tényleg holtáig tanul.
A Rádió Zenekaros éveim után egy nagy váltás következett, 2014-től szólamvezető első trombitása vagyok a Magyar Állami Operaház zenekarának. Szeretem. A műfajt is és a színházi légkört is. Egy új, végtelen világ nyílt meg, amivel sokkal gazdagabbnak érzem magam.
Gyönyörködöm a Parsifalban, lenyűgöz a Cosi fan tutte, élvezem a kihívását és fejtegetni próbálom Eötvös Szerelemről és más démonokról című operáját. És akkor még nem ejtettem szót a Puccini operákról…
Említést mindenképpen érdemel, hogy háromszor kaptam meg a Fischer Annie ösztöndíjat, ebből rengeteg koncert és új darabok születtek, aminek következménye, – legalábbis szerintem – hogy háromszor kaptam Artisjus díjat is. A sor nem ér véget, mert Dobszay-Meskó Ilona – akit egyébként korábbi zenei tanulmányaim idejéből már ismertem – megkeresett, hogy lenne-e kedvem játszani a Ventoscala Sinfoniettában, amit Ő vezet és nagyszerű dolgokat fogunk csinálni. Szerencsére igent mondtam. Kiváló muzsikusok, jó társaság és jó zenék, ahol az előadóművészi korlátok jó értelemben lazábbak, talán mindenki többet tud saját magából mutatni és adni, ebből nagyszerű örömzenélés tud kialakulni. Felszabadult muzsikálás, ami biztosan nagyon hiányozna most már, de szerencsére ez is jól alakult, mint annyi minden a pályám során…Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok.
Maros Ádám
ütőhangszeres művész
Zenész családba születtem, így már az első lélegzetvételemmel muzsikát szívtam magamba.
Egészen kiskoromban zongorázni kezdtem, később nagyon érdekeltek a rézfúvós hanqszerek, így párhuzamosan elkezdtem trombitálni. Végül az ütőhangszereknél kötöttem ki, azóta is rejtély hogyan esett a választásom erre a hangszercsoportra, de mostmár tudom, hogy nem véletlenül!
Zeneiskolai tanárom által már ki lett jelölve az utam, ami egyenesen a Szent István konziba vezetett. Itt a legszebb dolgokat élhettem át zeneileg s lelkileg, amin később a Zeneakadémián eltöltött éveim csiszoltak átláthatóbbá!
Egészen fiatalon bekerültem a Dohnányi zenekarba. Itt 3 év kőkemény zenekari tapasztalás után kötöttem ki az Operaházban, mint szólamvezető timpanista. Azóta is ez a bázisom.
Zenekarozáson kívűl még szerelmem a régizenei s kamarazene.
Például a Ventoscala Simfonietta! Melyet nemcsak a családias hangulat s a magas szakmai kvalitás jellemez, hanem a fiatalkórúak felé fordított különleges zenei figyelem, illetve a különféle projektek széles körben való lelkes terjesztése egyaránt!
Konzi elsősként játszottam először “igazi” színpadon a publikumnak, a nagy-nagy Zeneakadémia pódiumán. Annyira aprónak éreztem magam, mégis amikor játszani kellett, minden megváltozott.
Azóta eltelt majd 20 év, de ez az érzés minden egyes alkalommal ott van bennem.
Ami leginkább élteti bennem az alkotói- illetve előadói vágyat az az, hogy zenét juttassak el az emberekhez. Velem egykorúakhoz, öregekhez, fiatalokhoz és egészen apró gyermekekhez.
Úgy gondolom, hogy a zenei nevelést már magzati állapotban hálás dolog elkezdeni, hiszen a picinek már megvan saját személyiségének a fundamentuma, amihez a klasszikus zene (de értek itt mindennemű más igényes stílust is) nagyban hozzájárulhat a fejlődéséhez.
S amit én kapok vissza a közönségtől, az megfizethetetlen. Koncertek után – legyen az totyogó kisgyermek vagy a nehezen botorkáló néni – mindig ugyanazt az őszinteséget látom a szemekben; vagyis a zene áradását, befogadását, köszönetét.
Nekem ezt jelenti a zene szeretete, a zene nyelvén való beszélgetés.
Polyák Endre
kürtművész
Néhány esztendő zongora- és a trombitatanulás után 10 éves koromban a kürt mellé tettem le a voksom. A zeneiskolai országos versenyen megszerzett harmadik, majd később első helyezés zenei pályára ösztönzött. 12 éves koromtól szimfonikus zenekarban is játszom.
A Bartók Konziban megismerkedtem a kamarazenélés szépségeivel is, ami végigkísér életem minden szakaszán. 17 évesen különdíjasa lettem a Concertino Praga zenei versenynek.
Zeneakadémista éveim alatt a Semmeringi Nemzetközi Nyári Akadémián több kategóriában is dobogós helyezést értem el. A Békés-Tarhosi Kürtversenyen első díjat nyertem, Brnoban második helyezést értem el. A Concerto Brasso rézfúvós együttessel Chieriből az első díjat hoztuk el.
19 évesen a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar tagja lettem. 21 évesen a Zeneakadémiát szüneteltetve a dél koreai Gyeonggi Filharmonikus zenekar szólókürtöse lettem, majd diploma után a Libanoni Filharmonikusok első kürtöse voltam.
Számos külföldi együttes kért föl első kürtre, mint például a Lengyel Rádió Zenekar, a Malajziai Filharmonikus Zenekar, vagy akár a német Philharmonie der Nationen. Idehaza sok budapesti szimfonikus zenekarban játszottam, illetve volt szerencsém a Liszt Ferenc Kamarazenekarban és az Erdődy Kamarazenekarban muzsikálni.
2013-tól a Budapesti Operettszínház megbecsült tagja vagyok, ami mellett több budapesti színházban vendégeskedem.
A Ventoscala Szimfonikus Zenekar után Dobszay-Meskó Ilona a Sinfoniettába is felkért játszani. Ebben a közösségben remekül érzem magam, hiszen rendkívüli zenészekkel és emberekkel találkozom.
Rózsa Richárd
csellóművész
6 éves koromban kezdtem el csellózni. 1995-ben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés versenyén előadói I. és III. díjat, 1997-ben pedig az Országos Weiner Leó Kamarazenei versenyen I. díjat nyertem vonóstrió kategóriában. A Zeneakadémia elvégzése után Saarbrückenben tanultam tovább Gustav Riviniusnál. 2005 októberében nagy élményben volt részem Madridban, ugyanis a spanyol királyi család meghívására, többek közt Rolla János partnereként, a királyi stradivari hangszereken adhattam koncertet.
Kamarazenészként rendszeresen fellépek itthon és külföldön egyaránt. Koncerteztem már Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Japánban, Jamaicában, Olaszországban, Törökországban és Kuwaitban. 2016 januárjában Maxim Vengerov és Romain Guyot kamarapartnereként léptem fel Isztambulban.
Szólistaként és kamarazenészként állandó szereplője vagyok a Magyar Rádió márványtermi sorozatának. A Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjaként számos CD s DVD felvételen működtem közre. Rendszeresen fellépek a Chamber Orchestra of Europe koncertjein, többek közt Bernard Haitink, illetve Vladimir Jurowski dirigálása alatt. Szólócsellistája voltam a Liszt Ferenc Zenekarnak, a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, jelenleg pedig a Magyar Állami Operaháznak.
Már zeneakadémiai tanulmányaim óta elkötelezett támogatója vagyok a magyar kortárs zenének. Több zeneszerzői versenyen, s kurzuson is részt vettem már előadóként.
Sok magyar kortárs mű bemutatásánál működtem közre, többek között Beischer-Matyó Tamás: Suite concertante gordonkára és vonószenekarra című darabjánál is.
Szívemen viselem a kortárs zene ügyét, és magam is örömmel segédkezem új, izgalmas projektek megvalósításában, a zenei tehetségek, és a koncertlátogatók közötti kapcsolat megújításán, életben tartásán. Éppen e közös célok miatt csatlakoztam az új Ventoscala csapatához.
Tekula Endre
kürtművész és zenetanár
1999-ben a LFZE Bp.-i Tanárképző Intézetében majd 2011-ben a Szegedi Tudományegyetem Konzervatóriumában szereztem tanári és művészdiplomát. Tagja voltam a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarnak, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, és a spanyolországi Orquestra de la Communitat Valencianának. Zenekarokkal és kamaraművészként Európa és a világ számos országában felléptem Japántól, Egyiptomon át az USA-ig. Olyan ismert karmesterekkel dolgoztam együtt, mint például Lorin Maazel, Zubin Mehta, Daniel Baremboim, Gilbert Varga, Eötvös Péter, Ken Ichiro Kobayashi, Leopold Hager, Fischer Ádám, Kovács János, Dimitrij Kitajenko, Jurij Szimonov. Alapító tagja vagyok a Qaartsiluni Ensemblenak. 2013 óta a az Óbudai Danubia Zenekar szólamvezető első kürtöse vagyok, ahol 2017-ben az év művésze lettem. 2018-tól a Danubia Kürtkvartett alapítója, művészeti vezetője is vagyok. 2014-től a Tóth Aladár Zeneiskola AMI és 2021-től az Egressy Béni Református Művészeti Középiskola kürttanára is vagyok.
A Ventoscala Sinfoniettához 2017-ben csatlakoztam. Úgy vélem, hogy a barátság és a szeretet összefér a komoly, minőségi munkával, ezért szeretek a Ventoscalaban játszani
Varga Zoltán Mihály
ütőhangszeres művész
Amikor egy májusi szombaton koradélután a világra jöttem, igen hamar kiderült számomra, hogy imádom a ZENÉT, és muzsikus leszek…mi több…ütőhangszeres…és hát mostanra eldőlt, hogy a VENTOSCALA tagjaként tengetem tovább az É-let-M…!!!
Egy szép napon aztán a Rádió Zenekarában találtam magam…na persze az Orfeo nélkül számomra nincs „régi ZENE” a Nap alatt…hacsak…hacsak nem jött volna a Stuttgarti Bachakademie…meg olykor a’Capella…persze aztán az elmaradhatatlan RÉZfúvósOK…amiért annyira odavoltam…PRO BRASS – Austrian Brass Connection…és persze a legfőbb Város majd összes ZENE-KARA…és KaMaRaZeNeKaRa…és hát ott van még Győr, Miskolc, ,Szombathely, Szeged, Székesfehérvár…hát hadd várjon…én ráérek…
….és persze a VENTOSCALA…a régi álom…mára már VALÓSÁG…
Vámosi-Nagy Zsuzsa
fuvolaművész
A Zeneakadémia elvégzése után külföldön folytattam tanulmányaimat: először Hágában, majd a londoni Királyi Akadémián. Eddigi pályám két legnagyobb elismerése a 2008-ban Londonban, II. Erzsébet angol királynőtől elnyert „Queen’s Commendation for Excellence” kitüntetés, valamint a 2009-ben Budapesten megszerzett Junior Prima díj. 2008-2010-ig a Zeneakadémián is tanítottam, de azóta kedvenc korosztályommal, a középiskolás fuvolásokkal foglalkozom a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában.
A Ventoscala Szimfonikus Zenekart még zeneakadémiai tanulmányaim alatt alapítottuk. Már akkor is imádtam kamarázni és zenekarozni, a Ventoscala keretein belül pedig mindkettőben ki tudtam teljesedni. Ezért is hoztam létre a zenekari tagok részvételével a Ventoscala Kamaraegyüttest. Életem lételeme a kamarázás, a különböző formációk és korszakok zenéinek előadása, átdolgozása.
Szerintem a Ventoscala különlegessége: a soha nem szűnő, töretlen öröm, kifogyhatatlan ötletek, összetartás. Ebben a társaságban még évek múltán sem éreztem soha kiégést, vagy a lelkesedés hiányát.
Vámos Marcell
csellóművész
1976-ban születtem Budapesten,zenész családban nőttem fel, édesapám az Állami Operaház klarinét művésze, édesanyám az akkor még Postás Szimfonikus Zenekar nagybőgőse voltak. A második kerületi, ma Járdányi Pál Zeneiskolában kezdtem csellózni, Pröhle Zsuzsa tanárnőnél. Középiskolai tanulmányaimat a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végeztem, Kertész Ottó és Déri György irányítása alatt. 2001-ben szereztem diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Onczay Csaba növendékeként.
Jelenleg a Máv Szimfonikus Zenekar és a Budapesti Vonósok Kamarazenekar tagja vagyok és persze rendszeresen közreműködöm a Ventoscala Sinfonietta koncertjein, előadásain. Ami már az első próba, első 10 percében feltűnt, hogy a Ventoscalaba az emberek valóban zenélni járnak, méghozzá teljes erőbedobással. Senki nem nézi az óráját munka közben és nem csak a gázsiról lehet beszélgetni a szünetben, hanem hihetetlen koncentráció, egyfajta megszállottság hajt Mindenkit a közös cél elérése érdekében, ráadásul mindezt nagyon jó hangulatban, családias légkörben tesszük.
Nos, én ezért szeretek ebben az együttesben játszani!
Winkler Balázs
trombitaművész
1970-ben születtem Budapesten. Zenei tanulmányaimat 6 éves koromban gordonkán indítottam, majd pár évvel később mikor trombitálni kezdem, világossá vált számomra, hogy ez az igazi hangszerem. Középiskolai tanulmányaimat a Bartók Béla konzervatóriumban, trombita és szolfézs szakon végeztem, majd 1989-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szereztem trombitaművész diplomát. Egyetemi tanulmányaim alatt a Budapesti Fesztiválzenekar ösztöndíjas művészeként dolgoztam. Az Orfeo Zenekarnak megalakulása óta tagja vagyok. 1990 óta tanítok a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban. 2015-től a Magyar Állami Operaház szóló trombitásaként dolgozom, 2017-ben az Opera Zenekar az “Évad Zenekari művésze” megtisztelő kitüntetésben részesültem.
Zeneakadémiai tanulmányaim alatt kezdtem el zeneszerzéssel foglalkozni. 1990-től lettem állandó tagja, zeneszerzője és alkotótársa az After Crying együttesnek és alkotó műhelynek.
Mindig is rendkívül érdekelt a széles közönség számára megfogalmazott, érthető, minőségi kortárs zene és kamarazene, így nagy örömömre szolgált, amikor lehetőségem nyílt a Ventoscala zenei műhelyébe trombitásként csatlakoznom. Természeténél fogva egészen másféle munka folyik itt mint egy klasszikus repertoárt játszó együttesben, hiszen itt a zene keletkezésének vagyunk részesei és formálói. Ez minden alkalommal nagyon érdekes és izgalmas kihívás mindannyiunk számára.
